Már vagy egy tucat posztnak láttam neki az utóbbi hónapban... jelenleg a félkész állapot különböző stádiumaiban hevernek. Többnyire nincs időm rájuk (legalábbis nincs egybefüggően időm - két program vagy feladat közötti 20 perc nem elég arra, hogy átgondoljam a dolgokat),…

Nagyjából egy hónapja pedig megjelent egy cikk az Indexen arról az uniós kezdeményezésről (persze amerikai mintára), mely szerint a dohánytermékekből ki kellene vonni az ízekért is felelős adalékanyagokat, ezzel ösztökélve a leszokást. Már ennek olvasásakor is mocorgott…

A novemberi szülinapozós hullám meglepett, nem kicsit. Életemben először éltem át, milyen az, ha az embert körülveszi a törődés. Otthon sosem számított igazán a születésnapom, ha az év bármely más szakára esett volna, akkor valószínűleg nemes egyszerűséggel feledésbe…

Elöljáróban: utálok káromkodni. Attól valahogy kevesebbnek érzem magam. Mintha lesüllyednék egy bizonyos szint alá. Persze, vannak helyzetek, amikor már kikívánkozik, nem lehet megállítani, mert ha az ember mindig mindent lenyel, gyomorfekélyt kap.Káromkodni persze nem egyenlő a…

 A BKV sztrájk eléggé felbolygatta a körülöttem élők-dolgozók idegzetét: hétfőn egész nap pánik és izgalom, kérdések sora: te bejössz? Hogy jössz be? A HR általános tájékoztatást ad, buzdít, a vezetők összeírják, ki tud bejönni, kit kell…

Ezt tudom adni. Szerintem elég kifejező, és szép.    

 Valaki ismét helyettem írt. Esküszöm, én is pont így, pont ennyire, pont ezt... Még a fülzúgás is egyezik.(Sőt, én annak idején Csaba után még a Zoé kávézót is lekerültem, pedig ott sosem voltunk együtt... csak épp így hívták a kislányát.- de ez még egy régebbi…