Augusztus 29-én tehát nekiláttam annak, hogy megváltoztassam az életemet. A kitűzött cél: 10 hét,
Az étrend változatos. Nem lennék képes arra, hogy ugyanazt a 4 napi étrendet forgassam újra és újra. Általában már akkor unom ugyanazt az ételt, ha két napon belül kétszer kell ennem belőle, így az egyik legfőbb buktatóm a nem eléggé változatos táplálkozás lenne.
Kiszámoltam a napi kalóriaszükségletemet több módszerrel is. Mindegyik kb. 1600-1700 kcal/napot hozott ki eredményül, feltételezve napi kb. 45 perc testmozgást is. Ezt 15%-kal csökkentve kb 1360-1400 Kcal jönne ki, de én ezt kicsit sokalltam, így a tervek szerint a napi kalóriafogyasztásom kb. 1200-1250 Kcal körüli értékre lett belőve a napi tevékenységtől függően, úgy, hogy csak minden másnap érje el az 1360 Kcal-t, és soha, de soha nem lépheti át az 1400 Kcal-t. Szerepel az étrendben tojásrántotta, zsírszegény joghurt, gyümölcs, csirke, hal, rizs, zöldségek, paradicsom, paprika, tej, sajt, abonett, korpovit keksz, pulykamell sonka. És minden reggel egy kávé, 2in1 cukor nélkül, amiről már csak a vérnyomásom miatt sem mondhatok le. A felsorolt alapokból igen változatos étrendet lehet összeállítani. Ezeknek a dolgoknak a nagy részét egy bevásárlás alatt letudtam több hétre. A zöldség-gyümölcs persze más kategória, abból mindig csak pár napra elegendőt lehet előre megvenni. A vásárlásokról listát vezetek (dátum, tételek, összegek), ezt majd a program végén összegzem, így látható lesz, hogy mennyi a teljes ráfordítás. Hozzátenném, hogy ez a teljes táplálkozásra fordított kiadásomat tartalmazza, tehát ami itt kijön végösszegnek, az mutatja meg két hónap összes kiadását.
A mozgás: számomra ez a gyenge pont. Gimiben imádtam mozogni, de az játék volt, nem sport. Nem kényszer, hanem öröm. És az elmúlt 10 évben nem sportoltam semmit. Nincs erőnlétem, a tüdőm teljesen használhatatlan, az izmaim meg már rég berozsdásodtak. No persze, innen szép nyerni, nem?
Végigvettem tehát a lehetőségeket. Ugyebár, szükség lenne heti 3 kardio napra, és heti 2 izomerősítésre. Terveim szerint ez úgy nézne ki, hogy hétfő-szerda-péntek kardio, kedd-csütörtök izom, szombat-vasárnap pihi. De mi legyen a kardio? Futás, úszás, bicikli?
A futásról annyit, hogy nem megy. De tényleg. Anno mielőtt asztmás lettem, 12-13 éves koromban még szerettem futni, de ez elmúlt. Aztán az asztma miatt le is tiltottak a futásról, még a testnevelés-órákon is felmentést kaptam. Azóta még a busz után se futottam. Idén tavasszal, mikor épp rámjött az én-egészséges-leszek dili, akkor kitaláltam, hogy futni fogok. A megvalósítás a következőképp nézett ki: egy verőfényes márciusi reggelen, mikor a levegő odakinn kb. 12 fok lehetett, én szépen felkeltem, felöltöztem és lementem futni a ház körül. A háztömb teljesen körbefutható, és kb. 200-
Ma már persze látom a hibákat: ébredés után rögtön, alacsony vérnyomással, üres gyomorral, semmi vércukor, semmi energia a vérben… semmi bemelegítés, semmi felkészülés, hozzászokás. Hideg levegő a beteg tüdőnek. Olyan mérhetetlenül rosszul voltam, hogy eldöntöttem, soha, de soha többé két lépést se vagyok hajlandó futni.
Azt hiszem, ennek fényében érthető, hogy miért húztam ki a kardio edzések listájáról a futást…
Maradt tehát az úszás és a biciklizés. Az úszásról elöljáróban talán annyit, hogy nem tudok úszni, de szeretek, és ismerve a körülményeket, már az is nagy szó. Az első emlékem a vízről, úgy talán 4-5 éves koromból, hogy Apa bevitt a folyó mély részére, úgy 20-25 méternyire a parttól, majd otthagyott. A terve az volt, hogy én majd kiúszok, és ezzel le is zárhatja az úszás-oktatásomat. Aztán a partról kissé megdöbbenve nézte végig, ahogy szép lassan elsüllyedtem. Még időben felfogta, hogy nem működött a terv, és visszaúszott értem. A parton tértem magamhoz, vagy fél liter vizet hányva fel… így hát úszó-karrierem sem indult túl elegánsan, és később sem lett jobb. Mára már elmondható, hogy el tudok jutni a vízben A pontból B pontba, és nem fulladok bele, de az, amit én úszás címén művelek, egyrészt erős energiapazarlás, másrészt a lehető legkevésbé hatékony és szép. Viszont imádom a vizet. Így hát az úszás mint opció lehetséges kardio edzés, de ennek feltétele, hogy találjak egy uszodát, ami vagy otthonról vagy a munkahelyemről megközelíthető gyalog/biciklivel, és nem zsúfolt, mivel azt a csapkodást, amit én művelek, nem kívánom a nagyközönség szeme elé tárni.
A harmadik opció a biciklizés. Ez a lehető legesélyesebb mozgás, tekintve, hogy megvan hozzá mindenem: egy szuper és jól felszerelt bicikli hála Pongónak, egy biciklizés terén mindenre kapható társ (ismét csak ő), és a lehetőség, hogy a hétköznapokban is használhassam a bringát. Konkrétan tudok vele munkába járni, mivel adott biztonságos útvonal, valamint a munkahelyemen a tárolás is.
És akkor most térjünk rá az izomerősítésre. Itt szögezném le: nem vagyok képes konditerembe járni. Gyűlölöm, ha mások néznek, így egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy bárki szeme láttára álljak neki teszem azt, hasizmozni. Nem. Épp ezért ugrott egyébként a lehetséges kardio mozgások közül mindenfajta aerobik és egyéb csoportos bohóckodás. Képtelen vagyok beilleszkedni egy már meglévő, összeszokott közegbe. Képtelen vagyok idegen emberek előtt úgy megnyílni, hogy egyből az első percben feltárjam a gyengeségeimet, hogy megadjam a lehetőséget arra, hogy legyőzzenek, fölém kerekedjenek. Márpedig akármelyik csoportos edzésen, vagy konditeremben pont ez történne.
Ez a hozzáállásom talán idővel, és az eredmények elérésével párhuzamosan megváltozik. Talán nem. A lényeg: nem járok konditerembe. Ezért hát otthon kellett kialakítani a megfelelő körülményeket: szőnyeg, fittball, súlyzók, gumikötél. Ezekért elvándoroltunk a Decathlonba, és ha már ott voltunk, vettem egy jó kis úszódresszt (bikiniben nem túl kényelmes úszni), és egy ugrókötelet is.
Így már teljesen felkészülve indulhatott az első hét.
Étrend:
Hétfő:
Kávé
Reggeli: omlett 2 tojásból, paradicsom
Tízórai:paradicsomos mozzarella light saláta
Ebéd: 10 dkg csirkemellfilé, rizs
Uzsonna: 2 db alma
Vacsora: Fehérjeturmix.
Kedd:
Kávé
Reggeli: 3 szelet abonett, pulykamellsonka, paradicsom
Tízórai: joghurt, narancs
Ebéd: 10 dkg csirkemellfilé, rizs
Uzsonna: Fehérjeturmix
Vacsora: Fehérjeturmix.
Szerda:
Kávé
Reggeli: omlett 2 tojásból, paradicsom
Tízórai:paradicsomos mozzarella light saláta
Ebéd: 10 dkg csirkemellfilé, rizs
Uzsonna: 2 db alma
Vacsora: Fehérjeturmix.
Csütörtök:
Kávé
Reggeli: 3 szelet abonett, pulykamellsonka, paradicsom
Tízórai: joghurt, narancs
Ebéd: 10 dkg tőkehal filé, rizs
Uzsonna: Fehérjeturmix
Vacsora: Fehérjeturmix.
Péntek:
Kávé
Reggeli: paradicsomos mozzarella light saláta
Tízórai: joghurt
Ebéd: 10 dkg csirkemellfilé, rizs
Uzsonna:Fehérjeturmix
Vacsora: Fehérjeturmix.
Szombat:
Kávé
Reggeli: omlett 2 tojásból, paradicsom
Tízórai:joghurt, körte
Ebéd: zöldségleves
Uzsonna:1 db alma, 1 db körte
Vacsora: Fehérjeturmix.
Vasárnap:
Kávé
Reggeli: omlett 2 tojásból, paradicsom
Tízórai:joghurt
Ebéd: pisztráng
Uzsonna: alma
Vacsora: Fehérjeturmix.
Az unalom elűzése érdekében a csirkét minden nap máshogy fűszerezem. A rizs az rizs. Nem szeretem, de laktat. Gyümölcsöt, zöldséget végtelen mennyiségben vagyok képes enni, mivel imádom. A fehérjeturmix a biotech Nitro Pure Whey Gold nevű terméke. Mivel ebből vehető 1 adagos (28g) kiszerelés is, ezért az első héten vettem a boltban tőlük több ízben, hogy kipróbáljam, ha már egyszer aztán egy hónapon át minden nap innom kell… A legjobb a bourbon vanília és a kókuszos csoki. A banán műízű, a többi meg pont elmegy. Végül azért vettem a vaníliásból nagyobb kiszerelést, mert a kókuszos csokiból nem volt épp raktáron nekik.
Az első héttől féltem a legjobban. Azt hittem, a falat fogom kaparni az éhségtől, hogy csokielvonási tünetek miatt a földön fogok fetrengeni,hogy emiatt fogom feladni az egészet. Nem így lett.
Először is, a napi ötszöri étkezés miatt egyszerűen egy percig sem voltam éhes. Felkeléskor ittam egy kávét, aztán irány a fürdő. Pancsolás után jött a reggeli. Tekintve hogy ezelőtt sosem reggeliztem, és képtelennek is éreztem magam, hogy ébredés után 2-3 órán belül egyek, ez volt az első kihívás, mivel ilyen korán nehezemre esett legyűrni. De azért megoldottam, és így, három hét távlatából jelentem, azóta már meg is szoktam.
A reggeli prímán beindította az anyagcserémet, ezt onnan vettem észre, hogy míg máskor délelőtt 10 előtt nem jutott volna eszembe étel, most mire beértem a munkahelyemre, már eljátszottam a gondolattal, hogy harapnék valamit. Nem volt ez még igazi éhség, csak jelzés. Ezzel együtt prímán kibírtam a tízórai idejéig, ami aztán szépen feltöltött. Az ebéd néha már túl sok volt, és az első napokban az uzsonna is alig ment le. Miután az esti fehérjeturmixot megittam, már gondolni sem tudtam evésre, úgy eltelített. Másrészt, a fehérjeturmix tökéletesen bevált, mint desszert-pótlék. Nem érzem azt, hogy meg lenne vonva tőlem az édesség, hisz a turmixomnak is istenien finom, édes íze van.
A második félelmem az volt, hogy majd éjjel fogok farkaséhségre ébredni. Jelentem, ez sem következett be. Mindent összevetve, az első héten úgy ugrándoztam keresztül, mint Bambi az erdőben: vidáman, energikusan, és közben minden egyes napra rácsodálkozva, hogy jé, hát még most is bírom, még most se kívánom a csokit, fagyit, tésztát, még most sem éhezem. Elég szürreális élmény volt. Megmondom őszintén, kicsit féltem is, hogy valamit nem jól csinálok, hogy elszámoltam magam, mert ez így túl könnyű.
Az első hét mozgása már kicsit keményebb volt. Hétfőn este 10 után volt csak időm. Ilyen késő este biciklizni már nem akartam, úszni nem lehetett, futni meg ugye… szóval kezdtem elkeseredni, hogy már az első nap variálnom kell, aztán eszembe jutott az ugrókötél… felmentem a napozóteraszra, és közel 40 percen át ugróköteleztem. Nagyon, nagyon-nagyon durva volt. A tüdőm, a lábam, a karom mind-mind felmondással és leszakadással fenyegetett, a víz patakokban ömlött rólam. Háromnegyed 11-kor négykézláb kúsztam vissza a lakásba, elkeseredve, hogy már az első nap sem vagyok képes teljesíteni a tervet (nevezetesen az egy óra sportot). Aztán utánanéztem, és kiderült, hogy ez a kb 40 perc ugrókötelezés keményebb volt, mint akár az úszás, akár a futás, akár bármi más. Sokkal intenzívebb, több kalóriát égető sport, amiből kezdetnek eleve csak 20 percet javasolnak, így semmi okom szégyenkezni.
Másnap járni alig bírtam. Kedd volt a két izomformáló nap egyike, azon belül a mell, a bicepsz, a tricepsz és a has napja. Egy jó kis feladatsort dobtam össze, leizzasztott, de jól is esett. Szerdán aztán már tudatosan választottam az ugrókötelezést, fél órát tűztem ki célnak. Aztán ráhúztam még további kb 5 percet, egyszerűen csak mert jól esett.
Csütörtökön jött a hát-fenék-comb-vádli nap. Ez a szerdai ugrókötelezés után elég gyilkos volt. Pénteken konkrétan majdnem sírtam a fájdalomtól.
A pénteki nap a biciklié volt, munka után jó két órán át tekertünk. Annyira jól esett a mozgás, hogy felvetettem Pongónak a gondolatot, hogy szombaton is biciklizhetnénk egyet… Na ezt a gondolatot bánom azóta is. Szombatra egy nagyobb lélegzetvételű tekerés lett betervezve, ami jó is lett volna… ha azt nem a hegyek közt, többnyire felfelé kellett volna teljesíteni. De a Pongó által kitalált útvonal bizony többnyire felfelé vezetett, miáltal a combjaim rojtosabbá szakadtak, mint egy indián mellénye.
Összesen ha három lejtő volt az útvonalban, abból is csak egy volt erősebb. Épp a tetején álltam és potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, mikor felbukkant egy kutyasétáltató néni az erdőből. Elkezdett beszélgetni velünk, megdicsért, hogy milyen jó, hogy sportolunk, bezzeg az ő unokáit a tévé elől ki se lehet robbantani. Milyen szép sportos a combom (két ugrókötelezés, egy lábnap, egy pénteki biciklizés és pár km-nyi hegyre tekerés után közvetlenül valóban szép tónusos lett…) meg egyébként is, milyen jó, hogy élvezzük a természetet. Na persze, a napszemüvegem miatt nem látta, hogy bőgök…
Ezek után a vasárnap már tényleg a pihenésnek lett szentelve.
