Nem hittem volna, hogy ennyire hamar eljön ez a pillanat. Ez persze sok mindent megváltoztat. A legrosszabb a hónapok óta tartó feszültség volt… Mikor? Hogyan? Mennyi, mennyire? Milyen lesz? Nincs rosszabb a bizonytalanságnál: a mikor tudod, hogy közeledsz valami felé, de fogalmad sincs a részletekről. Nem tudsz tenni semmit, csak vársz, kivársz, őrlődsz.
Persze apró jelek voltak, de az apró jelek hátránya a kétértelműségükben rejlik.
Tegnap este elkezdődött az igazi tánc, és én sírtam a megkönnyebbüléstől.
Sietnem kell.
