Kellenek néha önmaguktól, önmagukért szép napok. Én a maival már a másodikat kaptam a héten. Nincs levertség, nincs nyűgösség, mosollyal alszom, mosollyal ébredek. Pár óra alvás után is frissen pattanok ki a ágyból (persze csak képletesen, a galériáról lévén szó), a kávét csak az íze kedvéért iszom. A madarak csicseregnek, de esküszöm, még a pillangók is röpködnek körülöttem. Az eső, latyak, hideg, zaj, és bármi rossz az ingerküszöböm alá esik. Az energia szétvet, most legszívesebben futnék egy kört a háztömb körül. Az ilyen napokon szép élni. Ilyenkor a boldogság nem csak egy szó lesz, de feltöltődik valós tartalommal. Nem, nem vagyok szerelmes. Csak boldog vagyok. És nagyon szerencsés is egyben, amiért ezt a boldogságot észre tudom venni.
