Ahogy Zoltán elkerekezett, tovább olvastam a fa árnyékában. Egyszer csak megjelent egy 4 év körüli kisfiú az anyukájával, a műemlék körül játszottak. Persze a szobor, ahogy azt megszokhattuk már, össze volt firkálva, önjelölt művészek hagyták rajta kezük nyomát. A kisfiú ezt észrevette, majd mind a teljes 4 évének bölcsességével így szólt:
„Mondok egy találós kérdést. Találd ki, mitől lesz ronda a város. Hogy mindent összefirkálnak. És semmit nem csinálnak." Az idézet szó szerinti, mivel az amúgy is kéznél lévő jegyzetfüzetembe azonnal feljegyeztem.
A gyerekek tisztánlátása egészen egyszerűen lenyűgöző. Butának nézzük őket, pedig sokkal okosabbak, mint hinnénk. Mindent észrevesznek, megtalálják az összefüggéseket. Legfeljebb még kifejezni nem tudják, mit is gondolnak. És mire megtanulják a szavakat, addigra beidegződik az őszinteségblokkjuk is. Jajj, annyi, de annyi mindent kellene megtanulnunk a gyerekektől…
