Pont egy hete kezdődött, az áramütéssel. Persze, én vagyok a hülye, ha a kádban állva lábszárközépig ér a víz, ne nyúlkáljak a mosógéphez, főleg ott nem, ahol épp az elektromos kábel jön ki belőle. Főleg nem egy szar földeletlen konnektorokkal teli lakásban.

Aztán jött a már elregélt orrbavágó élmény, amit azonban nem úsztam meg egy csontrepedéssel, nem bizony. Kaptam egy nemgyenge agyrázkódást is, azóta is szédülök, émelygek, fáj a fejem, fáj a szemem, szellemképes a látásom.

De mindezek tetézeteképp hétvégén magamra gyújtottam a lakást. Kétszer. Kevésbé drámaian, először péntek este a mikróban gyulladt ki a kaja (máig nem értem, hogy nem robbant fel...), majd szombat délelőtt a serpenyőben gyújtottam meg az olajat.

Még most is égettszag van a lakásban.

Ezúton kérném az engem elátkozó illetőt, hogy vonja vissza az átkot, és hívjon fel, mert nincs az a probléma, amit ne lehetne egy kávé egy egy finom gyümölcstorta mellett megbeszélni.