Egy parapszichológus barátnőm javasolta, hogy ki kellene próbálnom az automatikus írást, mint terápiát. Legalábbis így hiszem, de lehet, hogy csak beszélt róla, összemosódik valóság és képzelet, mindent bevetítek és magam képére formálok. Nehéz már megkülönböztetni a…

A nosztalgia-nap jegyében álljon itt egy másik kedves vers a Lélekfoszlányok kötetből. Sokak számára ez nem számítana versnek, nem ütemhangsúlyos, nem időmértékes, még csak rímek sincsenek benne. És mégis. Lelkünk     Lelkem lelkedé. De lelkem nem a te lelked. Ő,…

Gondoltam, mennyivel jobb lenne, ha egy hosszabb lélegzetvételű posztból csak ízelítő látszódna, és tovább linkkel lehetne a teljes szöveghez jutni. Szépen be is szúrogattam a megfelelő html kódokat, az ikonok meg is jelentek, remek. Épp csak a formázást tették tönkre, mert most…

A konyhakésről nosztalgiázva került elő abból a naplóból egy halálvers, a Lélekfoszlányok című kötetből. Csak salak és iszony   Amikor a kés a csuklónak feszül. Mikor már minden mindegy. Mikor már semmi nem kell. Mert nincs semmi. Mert te sem vagy…

Hétvégén a lomtalanításkor előkerült a naplóm. Furcsa napló, rendhagyó szerkezetű. 1999 és 2003 között vezettem, egy régi határidőnaplót használva, ahol előre fel vannak tüntetve a napok. Egy-egy naphoz több bejegyzést írtam, ugyanoda került például 2000. december 8. és…

Van egy barátom. Nem, mégsem. Egészen pár héttel ezelőttig azt hittem, hogy a barátom, de nemrég ő maga mondta azt, hogy nem tartja magát a barátomnak, csak havernak.Ezzel egyébként sokszor járok így. Valahogy másképp érzékelem az emberközi viszonyokat, sokkal többet vagyok…

Ahogy Zoltán elkerekezett, tovább olvastam a fa árnyékában. Egyszer csak megjelent egy 4 év körüli kisfiú az anyukájával, a műemlék körül játszottak. Persze a szobor, ahogy azt megszokhattuk már, össze volt firkálva, önjelölt művészek hagyták rajta kezük nyomát. A kisfiú…

Az állatkertbe végül mégsem jutottam el vasárnap, ehhez egyfelől túl későn keltem, másrészt pedig a budai oldalon akadt egy kis elintéznivalóm. A zöldben ücsörgésről mégsem akartam lemondani, ezért visszafelé a Feneketlen-tó felé tértem le. Nagyon szeretem Budát,…