Mer’ aki nem vár semmit magától
Az nem menekül meg a magánytól
És egyedül marad végül
Irgalom Nélkül…
Szeretlek, édesem. Ezért rossz látnom, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ásod magad a magányba. Talmi barátok közt, egyedül. Egyre zárkózottabb leszel, egyre kevesebb örömöt engedsz be az életedbe. Kiégtél. Cinikus lettél és keserű. És szomorú. Nem vagy boldog, mert nem akarsz boldog lenni. Nincsenek céljaid, vágyaid. Nincs életed sem. Mert ez nem élet. Üres lettél, mint egy eldobott sörösdoboz.
Hova lett az az ember, aki égett a lelkesedéstől, mikor a jövőjéről beszélt, áradó magabiztossággal? Nem tudom mi történt. Nem tudom, ki bántott. Nem tudom, hova lettél, de gyere vissza, kérlek. A világomnak olyan emberekre van szüksége, amilyen te is vagy, voltál.
Erőt adtál a döntéseimhez, célt mutattál. Megmutattad a bennem rejlő, sosem látott értékeket.
Beszéltél a küzdelemről, és a meg nem alkuvásról… közben pedig feladtad. A feladás pedig rosszabb a megalkuvásnál is.
Jönnek a pofonok egymás után, persze. Jön minden, ami csak vacak lehet. De az életet nem motorban, lakásban, fizetésben, diákhitelben mérik. Miközben azon ostorozod magad, hogy mások hol tartanak hozzád képest, pont a lényeget veszíted szem elől. Az élményt. A pillanatot. A jót.
Mire mész mindezzel? Lesz egy motorod. Lesz egy lakásod. Lesz hova hazamenni, az üres falak közé, a néma magányba. Ez kell? Ettől lennél te majd több, jobb? Nem erre vágysz. Ezek nem a te vágyaid, ezek a társadalom elvárásai, aminek annyira meg akarsz felelni. És közben elveszítesz mindent, ami érték volt az életedben.
egész életedben építesz valamitbelepusztulsz, mégsem tudod mitszépen lassan készülde mindent megteszelsaját elvárásaidnak megfelelegyre magasabb már, ésegyre szebb, az éhes nyomorultvilág elől féltve elrejtedeltelt az életed,büszke vagy magadrahát emeld fel a fejed,és nézz fel a faladra!refr: nem tudtál rólade falakat építesz magad köréezen már át nem jutsz sohasírjál, háthakönnyeidből kinő egy fas azon át eljutsz majd haza...tudom, nemhiszedde otthon már nagyon várnakcsak a magas falakmiatt nem találnakhiába kiáltasz, úgysem hallják megmagányos hangodörökre elveszettsaját börtönödben kínoz az egyedüllétszíved örök kárhozat tépi szét/Babylon/
