Már csak egy kattintás… és kifagy. A rohadt életbe, ilyen nincsen, könyörgöm, ne pont most! Már 10 perce el kellett volna indulnom a munkába (sőt, ami azt illeti, már 40 perce el kellett volna, csak hát a törzsidő lehetővé teszi a napi fél órás variálást… később megyek, később jövök). Most igazán nem dögölhet le, mert már csak ez a kocsi kellett volna, hogy meglegyen a küldetés, és már csak a küldetés kellett volna, hogy kapjak egy nagy kupac energiát, amivel pár kattintással megvan a többi küldetés, a milliók, és annyi XP, amivel szintet lépek. Szépen fel volt építve, mit miután, hogyan csináljak, hogy a legoptimálisabb legyen. Az egész nem került volna, max 3 percembe. És erre…

Nem baj, úgyis hajat kell szárítanom még, és a farmomra is rá kell pillantanom, minden rendben van-e, és talán addig helyreáll a Mafia Wars szervere. Vagy a Facebooké.

Nem, nem áll helyre. A sírásos őrjöngés állapota kerülget, és egyre reálisabbnak tűnik a gondolat, hogy esetleg késsek még fél órát…vagy bevigyem a laptopot az irodába, hol bölcs emberek előrelátó módon minden közösségi oldalt, és főleg minden játékot letiltottak a tartalomszűrővel.

 

Vannak pillanatok az ember életében, mikor fel kell állnia, és nyíltan kell beszélnie a problémákról. Tehát.

Hölgyeim és uraim: én, Frucsasz (feltételes aranysünike, valamint tiszteletbeli bulisünike-díjas), barátok közt csak Őzike néven futó (immár) budapesti lakos vagyok, és facebook-koholista. Valamint Mafia Wars-koholista. Ezen felül Farmville-koholista.

Bizony.

 

 

Felkelek reggel, a lencsém még nincs is a szememben, de már keresem a gép kapcsolóját. Előbb lehelek életet belé, mint magamba. Amíg magához tér a rendszer, és kapcsolódik a netre, odarakom a kávét, majd menthetetlenül lerohanom a Facebookot.

Első dolgom a bűnözés, mire megiszom a kávét, túl vagyok legalább 3-4 leszámoláson, családirtáson és további 6-8 különféle fegyveres rabláson. Persze a pénzt tisztára is kell mosni, így egyik olasz éttermet és Wall Martot nyitom a másik után. Muszáj, ilyen ez a biznisz. A már meglévőket is fel kell keresni, behajtani a bevételt.

Ha mindez megvan, jön a vakációsabb része: irány a farm! Reggelre beérik a paradicsom (ez a kedvencem, rövid idő alatt sok pénzt hoz), le kell szüretelni, majd kapálni, ültetni, palántázni… megnézni az állatokat, begyűjteni a tojásokat, tejet, a gyümölcsöket is le kell szedni… Mire ezzel végzek, el is indul a napom. Gyorsan rendbe rakom magam, fürdés, hajmosás, öltözködés, stb…Aztán lejár a mosógép, és hoz magával egy dilemmát: kiteregessek, vagy az erre szánt idő alatt keressek 2 millió dollárt a Családnak? Ahogy telnek a napok, a mosógép, valamint a mosogatás, a növényápolás, és bármi más egyre több csatát veszít a Mafia Wars-szal szemben. De így is napról napra egyre később indulok munkába.

 

Az ebédszüneteket mostanában nem veszem ki, munka közben eszek a gép előtt, mert így visszajön az a fél óra, amivel később érek be reggel, és nem kell délután ledolgoznom. Ahogy vége a munkaidőnek, pattanok fel, rohanok haza. Kabátban, sálban, cipőben kifulladva, lihegve trappolok a géphez, és már nyomom is a gombot. Kezdődik a második felvonás. Két rablás közt megszabadulok a felesleges ruháktól, netán még melegítek is magamnak valami ehetőt. Aztán hajnalig már csak felváltva nézegetem a farmot, a Mafiát és a Facebook üzenőfalát (úgyis mint a társadalmi életem középpontját), töltögetem a teszteket, amik majd jól megmondják nekem, uszkve eldöntik helyettem, hogy minek öltözzek be Halloweenkor, milyen nő vagyok, mitől fogok berúgni a hétvégén, mikor és kihez megyek férjhez, függök-e a BKV-tól, valamint mi történik velem ma éjszaka, vagy épp milyen a párkapcsolatom, vagy hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e ilyesmire. Ez fontos. Ha az ember a gép előtt tölti minden szabadidejét, akkor egy idő után meg kell mondani neki, hogy a való életben mi minden történhetne vele. Például akár lehetne párkapcsolatom is. Jó tudni. Bár, mégsem, mert ebben a témában például alkalmatlannak lettem minősítve. Amit meg is értek: nem lehet üzenőfalon szerelmi életet élni. Még akkor se, ha sok ismerősöm megpróbálja: röpködnek a giftek, virtuális plüssmacik és puszik, a „nyuszikám, hiányzol, szeretlek” üzenetek. Hja, ha ennyin múlna, már férjnél lennék. Virtuálisan legalábbis.

 

Legutóbb felfedeztem, hogy megvehetem a barátaimat. Bizony. Van egy alkalmazás, ad kezdőtőkének 1 milliót, és szépen felsorakoztatja az összes ismerősömet, mellé rakva a takaros kis árcédulákat. Ha az árat elfogadhatónak találom, akkor megveszem őket petnek, vagyis háziállatnak, házikedvencnek. Persze itt még nem merül ki a téma, mert lehet őket dolgoztatni is. Megveszem Katát, aki egyébként 15 éve a legjobb barátnőm, így igazán potom ár érte a 110 000 forint, majd mellé megveszem Annát, akit szintén 15 éve, 2 éves kora óta ismerek (érte se sok a 100 000 forint) és aztán kiadom a parancsot: Kata megöleli Annát. Anna táncol. Krisz bűvésztrükköket mutat be. Ésatöbbi.

 

Na, nagyjából ezen a ponton kezdett derengeni, hogy van valami egészségtelenül bizarr az életemben.