Gyerekkoromban nagy divat volt az olyan ifjúsági magazinok olvasása, mint a Bravo, a Popcorn vagy a Százszorszép. Mivel nekem sosem volt zsebpénzem, Anya pedig elítélte és pénzkidobásnak tartotta ezeket az újságokat, így életem legmeghatározóbb fejlődési szakaszát ezek nélkül a tudatformáló sajtókiadványok nélkül kellett átvészelnem. Nem volt nehéz. Barátaim révén természetesen időnként betekintést nyertem egy-egy példányba, és ezen keresztül a tinivilágot aktuálisan leginkább foglalkoztató témakörökbe, úgyis mint „Szex, Szerelem, Gyengédség”; Leonardo DiCaprio vs. Matt Damon, Britney vs. XTina; és hamar megállapítottam, hogy semmit nem vesztettem.

Azonban pár év múlva az iskola idősebb lányai között új magazin jött divatba: a Cosmopolitan.

Ez az újság teljesen más volt. Ez nem tiniknek, hanem fiatal NŐKnek szólt. Így, nagy betűkkel. Komoly témákat feszegetett, ugyanakkor lazább kérdésekkel is foglalkozott. Sajnos zsebpénzem továbbra sem volt, a diákmunkáért kapott pénzt is hamar feléltem, Anya pedig, ha lehet, ezt a magazint még a többinél is jobban elítélte.

Így sajnos a Cosmohoz is csak barátok, osztálytársak, illetve rokonok útján jutottam. Nyáron volt a legjobb. Ilyenkor ugyanis egy-két hetet nagynénéméknél tölthettem Csepelen, a panelrengetegben (nyaralás címen), ami maga volt a paradicsom. Szülők: egy szál se. Tiltás: egy darab sem. Volt viszont: egy darab tökéletes nagynéni, aki nem törődve azzal, hogy esetleg elkényeztet, kizárólag a kedvenceimet főzte. Előfordult, hogy három napig rántott karfiolon éltem, és senki nem szólt érte. Volt sokcsatornás kábeltévé, HBO-val: maga a mámor. És nálam öt évvel idősebb unokanővéremnek hála: volt Cosmo előfizetés. Ezek alatt a nyaralások alatt bepótoltam az egész éves lemaradást.

Később, miután már kereső nőként felköltöztem Budapestre, persze albérletbe, egy időre le kellett mondanom az ilyen luxusról. 2007-ben aztán úgy adódott, hogy

Ajándékba kaptam egy éves előfizetést. A Cosmopolitanra. Én. Életemben először Cosmo-előfizető lettem.

Isteni volt. Nincs annál jobb rekreáció, mint egy fárasztó nap után egy kád forró víz, hatalmas adag fürdőhab, zene, egy pohár bor, egy tábla csoki, és a Cosmo.

Bár a színvonala ezek alatt az évek alatt némileg csökkent, és már nem érte el az európai, illetve amerikai mércét, de magyar viszonylatban továbbra is remek magazin. Kikapcsol, szórakoztat, ugyanakkor nem csak felszínes dolgokkal foglalkozik. A komoly témák pont megfelelő arányban keverednek a humoros sztorikkal. Imádok olvasni, hatalmas könyvrajongó vagyok, de néha jobban esik 8-10-12 óra munka után egy magazin bújása, mint a Bűn és bűnhődés. Most vessetek meg, de így van.

És ami a legjobb benne: az ajándékok. Nagyjából minden második lapszámhoz jár valami kedves meglepetés. Ezt a férfiak kevésbé érthetik, de mi nők, sokszor képesek vagyunk még egy számunkra érdektelen dolgot is megvenni, ha jár hozzá valami apró ajándék. Épp ezért találták ki nekünk a leárazásokat is… de ez már egy másik téma.

…Aztán lejárt az egy év. Borzasztóan hiányzott a havi kis kikapcsolódás. Persze néha megvettem egy-egy számot (főleg az ajándékok miatt), de nem mindig fért bele a büdzsébe, sokszor mérlegelnem kellett. Ez talán mások számára furcsa lehet, de bizony van, hogy az ember életében egy 700 forintos magazin képviseli a luxust.

Mígnem eljött 2008 karácsonya, és én ismét egy éves előfizetést kaptam ajándékba.

Az első meglepetés a januári számmal érkezett, fehér borítékban, amit eredetileg nem nekem címeztek, hanem egy másik lánynak, Zalaegerszegre. Miután észrevették a tévedést, arra sem vették a fáradtságot, hogy új borítékba tegyék. Egyszerűen lefedték a régi címzést egy újjal, ami persze némiképp átlátszó lévén az előző címzett összes adatát (név, cím, ügyfélszám) tartalmazta. Nagyon ledöbbentett, hogy egy eddig színvonalasnak tartott lap arra sem vett időt és fáradtságot, hogy egy filléres tételt, egy borítékot lecseréljen.

Mint később kiderült, ezen kellett volna a legkevésbé meglepődnöm.

Eljött ugyanis a februári, Valentin napi lapszám ideje is. Izgatottan vártam, mikor megjött, a borítékot letépve azonnal falni kezdtem. Csak később, mikor tüzetesebben is megvizsgáltam, vettem észre a címlapon virító hatalmas betűket: „Ajándék franciabugyi, csak neked”.

Hát, az én példányomból ezt az ajándékot mellőzték. Ahogy, mint később megtudtam, más előfizetőkéből is.

Többen felháborodva levelet írtak, amit a lap terjesztője, a Sanoma Budapest Zrt. válaszra sem méltatott. Végül egy, nálam sokkal talpraesettebb és makacsabb lány betelefonált a Sanoma Budapesthez, ahol azt találták neki mondani, hogy mivel az előfizetők kedvezménnyel jutnak a laphoz, így az árkülönbség miatt az ajándék nem jár.

Itt fordult velem másodszor a világ: ha jól értem, az, hogy én valamire előfizetek, akár kedvezménnyel, az azt kellene, hogy jelentse, hogy ugyanazt a szolgáltatást kell kapnom, mint mások, csak kedvezményes áron. Nos, a kiadó ezt kissé átértékelte. Ők ugyanis a kedvezményes előfizetés címén feljogosítva érzik magukat arra, hogy csökkent értékű szolgáltatást nyújtsanak. Ha előfizetek, kevesebb jár. Mindez persze teljesen érthető lenne. Ha. Ha benne lenne az ÁSZF-ben. Ha a negyvenféle helyen reklámozott „óriási”, „hihetetlen” előfizetési akcióknál ezt is feltüntetnék. Vagy ha legalább a megrendelés igazolásakor jeleznék. De nem.

Az én esetemben, bár ajándék volt (tehát nem én fizettem), de én rendeltem meg az előfizetést. Interneten. A visszaigazoló levelet idemásolom:

Dátum:  2008. október 30., csütörtök, 18:17:17

Feladó:  Magazin Centrum <info@mc.hu>

Címzett:  rxxxxx_nora@freemail.hu

Tárgy:  Magazin Centrum rendelés visszaigazolás!

Kedves Rxxxxx Nóra Márta!
                     
Köszönjük, hogy nálunk vásárolt.

Vásárlás időpontja: 2008-10-27 16:23:21
Vásárolt tételek:
Cango&Rinaldi bőr pénztárca rózsaszín színű       1 db       0 Ft       (0.00 Ft + áfa)       
Kézbesítési cím: Rxxxxx Nóra Márta, xxxx Budapest xxxx körút xxx
Cosmopolitan előfizetés 12 hónap       1 db       6670 Ft       (6352.38 Ft + áfa)       
Kézbesítési cím: Rxxxxx Nóra Márta, xxxx Budapest xxxx körút xxx
Számlázási cím: Rxxxxx Nóra Márta, , xxxx Budapest xxxx körút xxx

Összesen fizetendő:

Nettó: 6352.38 Ft
Bruttó: 6670 Ft

Az Ön által vásárolt termékeket az általános szerzodési feltételeknek megfelelo módon juttatjuk el Önhöz!

Üdvözlettel:
Magazin Centrum

Ha a megrendelésével kapcsolatban kérdése vagy észrevétele lenne, kérjük,
hívja a 06-1-371-3232-es előfizetési telefonszámot (hétköznapokon 8-tól 16 óráig)
vagy írjon az elofizetes@sanomabp.hu címre. 

 Tanár úr kérem, én készültem. Jelentem, nekem van észrevételem. Előkerestem ugyanis az ÁSZF-et.

  http://www.mc.hu/tartalom.php?page=alt

Ebben sehol egy lyukas mogyorónyi információ sincs arról, hogy előfizetés esetében nem jár az ajándék. Sehol, senki, semmilyen formában nem közölte egyetlen leendő előfizetővel sem, hogy előfizetés esetén kevesebb jár.

(Csak az arányok kedvéért: Az újság normál ára egy évre 8340 Ft. Az akció keretében kedvezményesen, 6670 Ft-ért lehetett előfizetni, tehát 20%-kal kevesebbért; és járt mellé egy db kb. 6 cm * 8 cm-es boríték fazonú, patentos kis „pénztárca”, ami egy az egyben óvodás korom szütyőit utánozta. De azért a teljesség kedvéért hozzátenném, hogy szép.)

Azonban a kegyelemdöfés mindent felülmúlt: nevezetesen, a terjesztő képviselőjének következő kijelentése: ha gondoljuk, kiküldenek egy csekket, amit befizetve postázzák az AJÁNDÉKOT. Kérem szépen, engem félretájékoztattak, Leéltem 24 évet abban a hitben, hogy az ajándék olyan tárgy vagy szolgáltatás, amiért nem várnak cserébe sem pénzt, sem más tárgyat vagy ellenszolgáltatást. Ha belegondolok, hogy hány születésnapi, névnapi, karácsonyi ajándékot kaptam, amit emiatt a félreértés miatt elmulasztottam kifizetni… Mélységes szégyen tölt el. Ezúton kérek elnézést minden rokonomtól és barátomtól ezért a mérhetetlen taplóságért. Remélem, enyhítő körülménynek számít, hogy én tényleg nem tudtam, hogy az ajándékért fizetni kell.

Alapvetően nyuszi vagyok. Forrófejű nyuszi, de mégis csak nyuszi. Ha igazságtalanság ér, először felfújom magam, puffogok, magamban fenyegetőzök. Aztán alszom rá egyet, a harag tovaszáll, és jobb a békesség alapon hagyom az egészet a francba. Így történt most is. Először nekiálltam levelet fogalmazni a Tékozló homárnak (homar.blog.hu), de ahogy kiírtam magamból a bánatomat, utólag már nevetségesnek tűnt. Mit ugrálok én holmi ajándék franciabugyiért, mikor mások éheznek?!

Bevallom derekasan, beijedtem. Leginkább a várható kommentektől, mert jó magyar minta módjára vélhetően nem az engem ért igazságtalanság lett volna hangsúlyos, hanem kiosztottak volna, hogy milyen luxusgondok miatt töröm azt a plázacica buksimat. (Csak a tisztánlátás végett: nem, nem vagyok plázacica. Bár lehetnék, de plázacicának lenni drága mulatság.)

Így végül belenyugodtam, hogy továbbra is a meglévő bugyikészletből fogok ruházkodni.

Ezek után persze némileg lelohadt izgalommal vártam a márciusi számot. Ami tegnap meg is érkezett. Ezúttal barna borítékban, de változatlanul önmagában.

Ma felmentem a magazin honlapjára, ahol a következő ütötte meg a tekintetem: „Ajándék szájfény a márciusi Cosmóhoz!”

Na, itt fagyott be a rendszerem. Kék halál, reset, power off, kész. Ezek itt engem hülyének néznek. Sőt. HÜLYÉNEK. Így, csupa nagybetűvel, kérem.

Magyarország vezető médiavállalata is beállt azok sorába, akik csak megszerezni akarják az ügyfeleiket, megtartani nem (mint a legtöbb mobilszolgáltató, a UPC, a T-család, az Invitel, stb).

Tehetnek egy szívességet a franciabugyis fenekemnek.