Van az a pont, amikor tudni kell feladni. Belátni, hogy tévedtél, megbuktál, nem sikerült. Elfogadni a vereséget, és visszavonulni. A baj csak az, hogy ezt a pontot nehéz felismerni.
Ha túl korán adom fel, ha nem adok meg minden esélyt, akkor sosem nyerhetek. De ha túl későn, akkor annál nagyobb lesz a bukás is. Minimalizáljuk a veszteségeket, ugye.
A kérdés, hogy mi a nehezebb? Elismerni, hogy elszúrtam, és visszavonulni, vállalva a nyílt vereséget és a szégyent, megfizetni a bukás árát? Vagy továbbkűzdeni, remélve, hogy ez még nem a végső ütközet volt, és nem rontom tovább a helyzetet?
Azt hiszem, a legjobb úton haladok afelé, hogy elszúrjam az életem.
