Ami én vagyok
Lelkem adni született,
Elfogadni félek,
Kapni nem tudok.
Negyedszázados titok
Markolja szívemet:
Ha nem adhatok,
Hát elveszek.
Lámpa vagyok, élvezd a fényem!
Ez minden, mit adhatok.
Ne olts el, kérlek!
Adni akarok!
Hegedű vagyok, élvezd a hangom!
Ez minden, mit adhatok.
Ne hallgattass el, kérlek!
Adni akarok!
Hűs bor vagyok, élvezd az ízem!
Ez minden, mit adhatok.
Igyál még, kérlek!
Adni akarok!
Én vagyok a festék a vásznon,
S ez minden, mit adhatok.
Élvezd színeim, kérlek!
Adni akarok!
Hang vagyok, és fény,
szín és íz tombol bennem,
Ezerféle a lelkem.
Ezer és ezer módon
Próbálom megmutatni
Miért születtem: Adni!
Ha testem nem kell, hát öld meg!
Nekem nincs rá szükségem.
Eszköz csupán a létem.
Eszköz a toll és a papír,
Eszköz az ecset és vászon.
Túlmutat a világon.
Hoztam, mit hoznom kellett,
Adok, mit adhatok.
Mert én csak ez vagyok.
S ha nem adok: meghalok.
/Gratia Fiabesco/
