1998, családi összejövetel

-És mondd csak, Nórika, kitaláltad már, mi leszel, ha nagy leszel?-kérdezte nagynéném.

-Persze! Karosszérialakatos, mint Apa. Vagy paleontológus. Vagy pilóta. Vagy zsoldos katona. Vagy pornósztár.

-Jaj, istenem, oda se figyeljetek, ez a gyerek összevissza beszél.- fakadt ki Anya- Direkt csinálja, hogy bosszantson, olyan, mint az apja. Nem azért jársz nyolcosztályos gimnáziumba, hogy ilyenekkel rémisztgesd a rokonokat! Képzeljétek, idén felvette a magyar, történelem és latin fakultációt. Orvos ugyan nem akart lenni, de jogász még lehet. És lesz is. Kislányom, igazán leszokhatnál már az ilyen ostoba megjegyzésekről…És hogy ülsz azon a széken?

- Ne piszkáld már folyton azt a gyereket-próbált védeni Apa.

-Te csak ne állj mellé! Azért ilyen szemtelen! Addig uszítottad, hogy már egyáltalán nem fogad szót, nem lehet megnevelni! Meglátod, sosem fog férjhez menni, nem fog kelleni a kutyának sem…

-Nem is akarok férjhez menni! A fiúk mind hülyék. - szóltam közbe, de ez már senkit nem érdekelt. Anya ismét elkezdte véget nem érő vitái egyikét. Sem ő, sem Apa nem vették észre, mikor a vendégek, kényelmetlenül érezve magukat, szép csendben hazamentek. Ahogy azt sem vették észre, hogy nélkülük nőttem fel.

Nem lettem ügyvéd, igaz, paleontológus vagy prostituált sem. Nem mentem férjhez, gyakorlatilag normális kapcsolatra képtelen vagyok. És nem szoktam le az ostoba megjegyzésekről sem, megragadva minden kínálkozó alkalmat a piszkálódásra, provokálásra.