Lassan idézetgyűjteménnyé avanzsál a blog, de ennek is megvan a maga oka és varázsa. Sokszor olvasok, látok, hallok valamit, ami igazán megragad, hatást kelt bennem, és ezt a hatást nem tudom olyan jól visszaadni. Ezért inkább idézek, mert az sokkal beszédesebb. Vagy épp olyasmire bukkanok, ami kifejez valamit a lényemből, jobban, mint ahogy én magam szavakba tudnám ölteni.
És végül: az utóbbi hónapok karneváli őrülete, a pörgés és örvénylő káosz közepette nagyon kevés időm marad írni, így egyszerűbb, gyorsabb (bár nyersebb is) magát a hatást kiváltó szöveget megmutatnom, ahelyett, hogy körülírnám, magyaráznám.
A tegnapi nap egyik legnagyobb élménye egy film volt: Félelem és reszketés Las Vegasban. Szívem szerint az egész filmet, úgy ahogy van, idepakolnám, de ezt persze nem lehet. Szerencsére nincs is rá szükség, hiszen ez olyan kultuszfilm, amit rajtam kívül már mindenki látott (több, mint valószínű, hogy én is láttam már régebben, mert bizonyos jelenetek beköszöntek, de őszintén szólva a 15 és 21 éves korom közti időszak legnagyobb része ködös homályba vész, így nem ez az egyetlen film, ami kiesett). Annál nagyobb hatást gyakorolt rám most. A filmet két szóval tudnám összefoglalni: töményen pontos. Ki tudja fejezni mindazt, amit én 1000 oldalnyi szóval sem.
De a legmegragadóbb az idézet, ami az elején hangzik el:
Aki vadállatot csinál magából, az megszabadul az emberi lét fájdalmától.
/Dr. Johnson/
Annyira tömören, egyszerűen, tisztán magyarázza meg, foglalja össze az elmúlt éveimet, ahogy én sosem fogom.
